.

Menü

Kocsis Sándor

Kocsis Sándor újratemetése
Kocsis Sándor újratemetése
A legenda hazatér
A legenda hazatér /portréfilm/

Partnereink

Prima Primissima Díj

Ferencvárosi Torna Club
Ferencvárosi Torna Club
FC Barcelona
FC Barcelona

Kárpátia Sport Polgári Társulás

Kárpátia Sport Polgári Társulás

Pécsi Sport Nonprofit Zrt.

Pécsi Sport Nonprofit Zrt.
Mi Együtt
Mi Együtt
Magyar Kanadai Kereskedelmi Kamara

Honlap
84 éves a csepeli legenda, Tóth II József

Tóth II József.jpg Május 16-án ünnepelte 84. születésnapját Tóth II József, az Aranycsapat csepeli jobbszélsője, aki 12 alkalommal öltötte magára a magyar válogatott mezét. Élete második válogatott mérkőzésén, a 7:1-re végződött Anglia elleni találkozón, góllal hálálta meg Sebes Gusztáv szövetségi kapitány bizalmát. Az 1954. évi  svájci világbajnokságon ezüstérmet szerzett, de sajnos a döntőben sérülés miatt nem játszhatott. Bár Vas megyében született, de mindenki tősgyökeres csepeliként tekint rá, napjainkban is nyugdíjasként Csepelen él.
Isten éltesse születésnapján, Józsi bácsi!

- Elég nehezen értem el…
- Az az igazság, hogy most gyakran nem vagyok itthon, ugyanis szegény feleségem három-négy hete - miközben az ebédért ment - combnyaktörést szenvedett, ezért gyakran járok be a Jahn Ferenc Kórházba hozzá... Pedig nekem is nehezemre esik a járás, 1982-ben protézist építettek be a térdembe, így csak bottal tudok járni. Tudja, még az 1950-es, brazilok elleni mérkőzésen rúgtak le úgy, hogy abból igazából sosem gyógyultam meg, ennek a nyomait viselem még a mai napig is...
- Hogyan ismerkedett meg a feleségével?
- Mikor volt az már! Több, mint 55 éve 1952-ben nősültem! Akkoriban már Csepelen laktunk, és engem csak és kizárólag a foci érdekelt már akkor is. Nem nagyon csajoztunk, ám egy cserkészcsapatba azért lejártunk és a feleségemet itt ismertem meg...
Tóth I-régi.JPG- Egyébként hogyan lett önből futballista?
- A Vas megyei Merseváton születtem, és elég rossz körülmények között éltünk. Elemista koromig a nagyszüleim neveltek, pontosan azért, hogy a szüleim csak a munkájukra tudjanak koncentrálni. Érdekesség: anyai ágon az a Szabó Ferenc a rokonom, aki később a Fradiban is szép sikereket ért el, annak idején még én hoztam a fővárosba, a Fradihoz!
- És hogy került Csepelre?
- 10 éves koromban aztán felköltöztünk Csepelre, mert apám a fővárosban kapott munkát, mi pedig már ekkor éjjel-nappal rúgtuk a rongylabdát. Nem messze laktunk a CSTK-pályától, ahol 1940-ben a Csepel tartott egy toborzót. Ezen pedig Rökk Ede - a színésznő, Rökk Marika testvére - fedezett fel és csábított a klubhoz. Végül 1961-ig játszottam itt...
- 1948-ban pedig már a felnőtt keret tagja volt!
- Előtte csupán fél évet játszottam az ifiben, és ötünket felvittek a nagyok közé. Emlékszem, egy Szent István Kupa-mérkőzésen debütáltam, a Latorca utcai pályán játszottunk a Jednota ellen. 3:1-re győztünk, és már az első mérkőzésen sikerült gólt szereznem! Talán ennek is köszönhetem, hogy az akkori edző, Kalmár Jenő - talán az alacsony termetem miatt - kitalálta, hogy legyek jobbszélső! Elárulom: eleinte kifejezetten utáltam ott játszani, de aztán a későbbiekben a kapus és a középhátvéd poszt kivételével mindegyik szerepkört betöltöttem a csapatban! Egyébként közvetlenül az 1947/48-as bajnoki cím után kerültünk a felnőtt csapathoz, ezt csak azért mondom el, mert tejfölös szájú fiatalként duplán kellett bizonyítanunk az idősebbek között...
- Akkoriban labdarúgásunk valóban az aranykorát élte, de önnek mégis sikerült a magyar válogatottba is bekerülnie!
- 1953-ban részt vettünk a VIT-en, és a győztes csapat tagja lehettem. Ez jó ajánlólevél volt mindannyiunk számára, és még abban az évben, Bulgária ellen bemutatkozhattam a válogatottban. Igaz, ezt annak is köszönhettem, hogy egy nap két meccset is játszottunk, Puskásék Prágában, a Hadsereg-stadionban léptek fel, mi pedig Szófiában 1:1-es döntetlent játszottunk a bolgárok ellen.
- Aztán a következő meccse a már legendássá vált magyar-angol 7:1 volt, amelyen ráadásul kezdőként - gólt is szerzett!
- A 6:3-as meccshez képest csak annyi változás volt, hogy a sérült Budai II helyett engem állított be a kezdőbe Sebes Gusztáv. Emlékszem, a margitszigeti Nagyszállóban volt a meccs előtti edzőtábor, és Cziborral laktam egy szobában. Zolitól tudtam meg Sebes döntését. Nem tagadom: majdnem seggre estem a meglepetéstől! Hiszen hogy jövök én, egyszerű csepeli srácként, hogy ezek között a kispesti istenek között szereplejek?! Bizony, bizony a kezdés elõtt tele volt a gatyám, azt se tudtam, hogy szólíthatom az Aranycsapat tagjait! Aztán valóban: véletlenül még gólt is rúgtam...
- Végül annyira jól sikerült a mérkőzés, hogy tagja lehetett az 1954-es világbajnoki keretnek!
- Számomra ez már csak azért is volt óriási dolog, mert életemben ekkor mehettem először Nyugatra, hiszen a nagynéném 1938-ban Angliába disszidált. Csupán annak köszönhettem, hogy Nyugatra mehettem, mert 1953-ban megszületett a kislányom... A világbajnokságon egyébként én kaptam a 7-es mezt, ami azt jelentette, hogy én lettem az első számú jobbszélső, mögöttem Budait nevezték be és végül Sándor Csikar maradt ki a keretből. Az első meccsen, a Koreai Köztársaság ellen azonban mégis Budai kezdett, viszont az NSZK elleni első mérkőzésen már újra én lehettem a kezdőcsapat tagja.
- Milyen volt?...
- Amikor Sebes szólt, hogy én leszek a kezdő, olyan ideges lettem, hogy nem kaptam levegőt! Czibor nyugtatni is próbált, mondta: "kisöcsi, ne félj, menni fog a játék! Végül sima meccs lett belőle...
- Amelyen ismét sikerült eredményesnek lennie, hiszen a hetedik gólunkat ön szerezte...
- Az az igazság, hogy ha nem ilyen nagy a különbség, abból az éles szögből már csak azért sem vállaltam volna a lövést, mert Puskásék jól letoltak volna!

Tóth II gólja az angolok ellen.jpg
Tóth II gólja az angolok ellen
- Aztán a brazilok elleni negyeddöntőn is pályára léphetett...
- Sajnos ezen a mérkőzésen szereztem azt a súlyos sérülést, amelyet már a beszélgetésünk elején említettem. Le akartam venni egy labdát, ám jött Maurinho, aki nem elég, hogy durván rálépett a lábfejemre, még meg is lökött. Egyből éreztem, hogy nagy baj van, de hát muszáj volt visszaállnom, hiszen ugye, ebben az időszakban mezőnyjátékost még nem lehetett cserélni, és muszáj volt egy embert lekötni.
- Ön jelen volt, éppen ezért kérdezem: miért vesztettünk a világbajnoki döntőben?
- Ennyi idõ távlatából is csak azt mondhatom: ez volt a világ egyik legnagyobb csalása! Hiszen ugyanaz az angol Ling vezette a finálét, aki a 8:3-as meccsen is fújta a sípot; ráadásul úgy érvénytelenítette Puskás egyik találatát, hogy először megadta... Arról nem is beszélve, hogy Fritz Walterék 1990-ben bevallották, hogy egy injekciós tűn keresztül doppingolták őket...
- Önt Budaival, Sándorral emlegették egy szinten, mégsem sikerült stabilizálni a helyét a válogatottban? Valóban ilyen súlyos volt ez a bizonyos sérülés?
- Azt kell, hogy mondjam: igen! Hiszen teljesen soha nem épültem föl belőle, és hiába léptem pályára a berni döntő utáni válogatott meccsen is, inkább csak lézengtem a pályán a románok ellen! Később ugyan még pár alkalommal pályára léptem a címeres mezben, így szerephez juthattam például a 100. magyar-osztrákon is, de igazából sosem lettem ugyanaz a futballista, mint korábban. Ez is a magyarázata - bár még jó néhány sérülést is összeszedtem - hogy viszonylag fiatalon, 31 évesen vissza kellett vonulnom. Na, és a válogatottra visszatérve: a sérülésemen kívül azért sem lehettem többször válogatott, mert ebből a szempontból Csepel elég messze volt Budapesttől!
- Egy interjúban azt is említette: az Aranycsapat tulajdonképpen - Ezüstcsapat!
- Így van, hiszen a klasszikus felállásban csupán öt alkalommal játszott együtt a gárda, és ugye, a legfontosabb meccset, a világbajnoki döntőt nem sikerült megnyernünk!
- Hogy alakult az élete a visszavonulás után?
- 45 évet dolgoztam Csepelen, először a szakmámban, esztergályosként, majd műszaki tisztviselőként és 1989. május 16-án vonultam nyugdíjba. Azóta is itt élünk a feleségemmel... Azért pedig, mert 45 év munkaviszony után 69 ezer forint a nyugdíjam, nem hiszem, hogy nekem kellene szégyellnem magam!
- Azért az edzői szakmába is belekóstolt!
- Én inkább úgy fogalmaznék: inkább csak "imitáltam" az edzőséget. Egy-egy évig dolgoztam Pápán, majd Kaposváron, aztán tettem egy próbát a Szabadkikötő csapatánál is. De úgy voltam vele, hogy a gyakorlatban szerettem bemutatni a feladatokat, sosem voltam az a táblára rajzolgatós típus. Erre pedig a sérülésem miatt nem igazán volt lehetőségem... Egyébként 1972-ben tettem le a szakedzőit, képzelje: a vizsgakérdésem az volt, hogy milyen taktikával lépett pályára a válogatott az angolok elleni 7:1-es mérkőzésen? "Drága Uraim! - feleltem - hiszen én azon a meccsen játszottam!" Hosszú másodpercekig nem kaptak levegőt a vizsgáztatók!...

Forrás: Bocsák Miklós: Aranykönyv (2006)

 

Facebook oldalunk

www.facebook.com/aranycsapat.alapitvany

Névnap

Ma 2018. június 23., szombat, Zoltán napja van. Holnap Iván napja lesz.

Szavazások

Ki volt az Aranycsapat utáni időszak legjobb magyar labdarúgója?
 

Könyv az Alapítványról

Kiemelt támogatóink

MLSZ
Magyar Labdarúgó Szövetség
Bethlen Gábor Alap
Bethlen Gábor Alap
MVM Magyar Villamos Művek Zrt.
MVM Magyar Villamos Művek Zrt.
 
Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt.
Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt.
bottom

Copyright © 2011 - 2018 Aranycsapat Alapítvány